うたの☆プリンスさまっ マジLOVE1000% - 2. 3. rész

A 2. részben megtudtam, hogy Hayato sama Tokiya fiatalabbik ikertestvére!!!!!!! XD Ezek szerint eltaláltam!!!!! :D Valamiiiiiiiiiiint~ Az "S" osztály tanárának, azaz Hyuuga Ryuuya hangja YUSA SAN!!!!!!!!!! *___* Ahhhh olyan furi, nem a megszokott hangjával beszél, olyan mélyebb meg erőteljesebb ahhhh~~ IMÁDOM!!!!!!!!!!! Meg nagyon örülök neki, hogy ebben az animében is hallhatom!!! ♡ Haruka-nak a hangja is valami elképesztően szép! *.* Egy kicsit dúdolt ebben a részben, és nagyon megtetszett a hangja! Remélem fog majd énekelni!!! :3

Na a vége pedig... Tokiya komoly nézése, alatta ijesztő zene szól~ ez már gyanús!!!!! XD Végül tényleg olyan karakter lesz, akinek én megjósoltam!!! Nagyon meglepődnék!!! XD Mert valójában először arra gondoltam, hogy valahogy kitűnik a többi közül, van egy fajta gonosz kisugárzása. :P Na de majd meglátom ha továbbnézem az animét... ^^

Most már tényleg azt mondom, hogy magamat látom Haruka-ban. A 3. részben teljesen át tudom élni, amit ő érzett. Amikor az osztály előtt kellett zongoráznia, de nem tudott, összezavarodott a háttérzaj és a sok pletyka miatt, csak remegett a keze. Úristen... hányszor éltem át ezt az érzést én is. Igaz rólam nem voltak pletykák, de azt sose fogom elfelejteni, hogy a zongora fellépéseim előtt hogy remegett a kezem. :$ Amúgy amikor elkezdtem a zongorázást, nagyon szerettem, szerettem fellépni is, imádtam azt a hangos tapsvihart, amit a meghajlásom után hallhattam. Azt az érzést se felejtem el soha. Meg hogy "művésznő"-nek szólítottak, és mennyien büszkék voltak rám. Miért van az, hogy ilyenkor mindig úgy érzem, folytatnám a zenélést... :( De szerintem ez pillanatnyi fellángolás, aztán lehet nem lenne türelmem a zongorázáshoz, nem tudom. Viszont most annyi szabadidőm van, hogy munkakeresés helyett inkább újrakezdeném a zongorázást... xD Jó lenne zenével foglalkozni....

Na de visszatérve az animéhez,  nagyon irigylem Harukát, hogy neki vannak olyan barátai, akik bátorították őt és emlékeztették, milyen is SZERETNI a zenét. Milyen az, amikor az ember teljes szívéből játszik, és nem azért, mert az kötelező. Talán én itt buktam el. Már a későbbiekben nagyon nem volt türelmem a zongorázáshoz, és úgy éreztem, hogy már csak kötelességből járok órákra, nem azért, mert szeretem. :( Elveszett a türelmem, viszont szerintem most már felnőttem hozzá, hogy talán újra megpróbáljam. Csak már lehet késő, na meg... PÉNZ. -___-

Az is nagyon tetszett és megható volt, mikor Hijirikawa san elkezdett zongorázni Harukának és énekelt. *.* Aki úgymond benne van a zenében, van füle és érzéke hozzá, az szerintem teljesen máshogy érzi át ezt, mint egy olyan ember, aki csak hallgatja, mert szereti. Én az ilyenen teljesen meg tudnék hatódni, ha valaki nekem játszana és énekelne, mert nekem készült az a dal, nekem szeretné átadni az érzéseit. Sose felejtem el, mikor egy távoli barátom (akivel már ugyan nem tartom a kapcsolatot), régen felhívott telefonon, és elénekelt nekem egy dalt. :) Tök szép emlékeket idéz fel ez az anime!!!! x3

 Látod Onee san?? A mi kedveseink egy szobában élnek!!!!!! XD

Ezt jól kiválasztottuk!!!! :D