Tegnap mikor elmentem aludni, annyi minden kavargott még a fejemben, hogy legszívesebben visszakapcsoltam volna a gépet, és folytattam volna a bejegyzést. xD
Furcsa dolgok jutottak az eszembe, még pedig az, hogy rájöttem, miért nem érzem úgy, hogy szeretnék egy normális családot, saját gyereket... Én mindig azt mondtam, hogy még magam is gyereknek érzem magam, na meg van ezer tervem a jövőbe nézve. És épp ez az!!! A siker. Vannak bizonyos dolgok, amiket meg akarok valósítani, és amíg nem sikerül valami, sose fogok eljutni odáig, hogy a családalapításon gondolkozzak. Sokkal fontosabb a siker, hogy elérjem a céljaimat. Igen... ezt pont én mondom, aki még SEMMIT se csinált az életben. Semmi tapasztalatom az igazi, kemény életből, és mégis annyi az elvárásom magammal szemben!
Szóval rájöttem, hogy én egy valaki szeretnék lenni az emberek szemében, és nem egy senki. Nem akarom, hogy az emberek lenézzenek, mert én egy pici és vékony lány vagyok. Azt akarom, hogy egy olyan helyre kerüljek, ahol az emberek tisztelik egymást, és ahol tényleg, sikeres lehetnék. Olyan jó érzés, amikor valakinek a példaképe vagy. Ha tudnám, hogy néhányan példaképként tekintenek rám, mindig arra törekednék, hogy sokkal jobb legyek, sokkal jobban végezzem a munkám, és hogy minél jobb példát mutassak nekik. Talán számomra ezek a legmotiválóbb tényezők, ha más emberek pozitív véleménnyel vannak rólam, és tudatomra is adják.
Most aztán leírtam az őszinte gondolataimat, lehet mások meg röhögnek rajtam. x) Viszont tényleg így érzem!! Úgy szeretnék valamit elérni az életben... *.* És itt nem arra gondolok, hogy mondjuk bejárok egy irodába és leülök a gép elé. x) Vagy hogy beállok a pult mögé és kávét szolgálok fel. Ezek jók lennének mellék-állásnak vagy valami hasonlónak. :P Én fel akarok tűnni az emberek szemében... valahogy... x) De ez még a jövő kérdése, hogy hogyan... xD Remélem nem tűnök valami egoista őrültnek, mert önbizalmam az még mindig nulla, még ha ezek a vágyaim is. x)
Még valami: Nagyon sok boldog névnapot kívánok Barátnőmnek, Tündinek!!! ^O^ (Akit már telefonon is értesítettem.) :)))
Furcsa dolgok jutottak az eszembe, még pedig az, hogy rájöttem, miért nem érzem úgy, hogy szeretnék egy normális családot, saját gyereket... Én mindig azt mondtam, hogy még magam is gyereknek érzem magam, na meg van ezer tervem a jövőbe nézve. És épp ez az!!! A siker. Vannak bizonyos dolgok, amiket meg akarok valósítani, és amíg nem sikerül valami, sose fogok eljutni odáig, hogy a családalapításon gondolkozzak. Sokkal fontosabb a siker, hogy elérjem a céljaimat. Igen... ezt pont én mondom, aki még SEMMIT se csinált az életben. Semmi tapasztalatom az igazi, kemény életből, és mégis annyi az elvárásom magammal szemben!
Szóval rájöttem, hogy én egy valaki szeretnék lenni az emberek szemében, és nem egy senki. Nem akarom, hogy az emberek lenézzenek, mert én egy pici és vékony lány vagyok. Azt akarom, hogy egy olyan helyre kerüljek, ahol az emberek tisztelik egymást, és ahol tényleg, sikeres lehetnék. Olyan jó érzés, amikor valakinek a példaképe vagy. Ha tudnám, hogy néhányan példaképként tekintenek rám, mindig arra törekednék, hogy sokkal jobb legyek, sokkal jobban végezzem a munkám, és hogy minél jobb példát mutassak nekik. Talán számomra ezek a legmotiválóbb tényezők, ha más emberek pozitív véleménnyel vannak rólam, és tudatomra is adják.
Most aztán leírtam az őszinte gondolataimat, lehet mások meg röhögnek rajtam. x) Viszont tényleg így érzem!! Úgy szeretnék valamit elérni az életben... *.* És itt nem arra gondolok, hogy mondjuk bejárok egy irodába és leülök a gép elé. x) Vagy hogy beállok a pult mögé és kávét szolgálok fel. Ezek jók lennének mellék-állásnak vagy valami hasonlónak. :P Én fel akarok tűnni az emberek szemében... valahogy... x) De ez még a jövő kérdése, hogy hogyan... xD Remélem nem tűnök valami egoista őrültnek, mert önbizalmam az még mindig nulla, még ha ezek a vágyaim is. x)
Még valami: Nagyon sok boldog névnapot kívánok Barátnőmnek, Tündinek!!! ^O^ (Akit már telefonon is értesítettem.) :)))
Tudod Sunny, szerintem ha példakép szeretnél lenni, ne a nagy dolgokat keresd. Én akaratomon kívül válok az emberek szemében jó baráttá, példaképpé. Csak azért merem ezt leírni, mert ők mondták. Pedig nem tettem sokat. Ami neked egy apró mozdulat, a másiknak egy erős segítő kéz. Ne csak azt akard, hogy más emberek tartsanak annak. A gyereked tartson annak. Az unokád. Ugyanis szerintem az az igazi nagyság, ha halálod után is élsz. Ahogy bennem nagyapám, akit a példaképemnek tekintek. Mindig arra törekszem, hogy olyan becsületes és rendes életet éljek, mint ő. Nem telik el nap, hogy ne jutna eszembe, ő mit tenne. És nekem is ez az álmom. Hogy adjak a szeretteimnek, a barátaimnak, az embereknek valami olyat, ami jó ebben az elcseszett világban. Amíg nem felejtenek el, és a gyerekeim az általam adott értékek szerint élnek... Akkor volt értelme élnem. Például vegyük a figyelmet. Nem nagy dolog, csak a mai világban sokan elfelejtkeznek róla. Megbuktam a vizsgámon, és a suli előtt ültem egy padon. Odajött egy nő, hogy 3 napja nem evett, adnék-e neki enni. Hoztam neki egy rántotthúsos szendvicset, és miközben ette, beszélgettünk. És láttam, hogy abban a pillanatban boldog. Szomorú, hogy mennyi nyomorúság van a világban. De ha egy kicsit is változtatni tudsz rajta... Már példakép vagy. Lehet nem ugrálnak körül. Viszont hidd el, akikkel jót teszel, emlékezni fognak rá. Ha mégsem, akkor TE emlékzeni fogsz rá.
ReplyDeleteRemélem nem hangzott fellengzősen... Nem kérkedés akar lenni ez. Csak azt szeretném, ha látnád, nem kell megváltani a világot ahhoz, hogy nyomot hagyj benne.
Ölel:
Csilla
És a lenézésről. Ne az emberektől várd a megértést. Nincs olyan hely. Tudom, hogy Japánra gondoltál. De ott sincs kolbászból a kerítés. Magadnak kell ezt a kezedbe venned. Elegem lett abból, hogy gyenge vagyok, hogy Pesten a sok ocsmány dolog megrémiszthet. Hogy csak úgy megkéselhetnek, vagy megerőszakolhatnak, mert nő vagyok. Fogtam magam, és eljárok konditerembe. Nem védhetem ki ezzel a rossz dolgokat. Mert, ha öten jönnek ellenem, esélyem sincs. Viszont jó érzés, hogy erősebbnek érzem magam. Hogy nem érzem a védtelenséget. A tudat, hogy nem ültem ölbetett kézzel. Ha a tartásod, a kisugárzásod büszke, akkor nem fognak lenézni az emberek. De ehhez úgy vezet út, hogy kezedbe veszed a sorsod. És megteszed mindazt, ami fontos neked. Ahogy leírtam fent a saját példámat. Nő vagy, és ezért valahol mindig másodrendű leszel. Én is sokat lázadtam magamban ez ellen. Hogy miért én mosogassak állandóan, miért én legyek mindig erős? De tudod, a férfiak élete megállna, ha nem lennének a nők. Ugyanis mi akkor is erősek vagyunk, ha ők nem. Nem akkor fognak tisztelni, ha sikeres vagy. Hanem akkor, ha elbuksz, de felkelsz és emelt fővel tovább mész. És mi értelme a sikereknek? Nem véletlen mondta Madách. A cél halál. Amint elérsz valamit, sikert, örülsz. De holnap már megint boldogtalan vagy, mert új célod van, nem érdekel már az, ami tegnap volt. Amíg nincs diplomád hajtasz érte, de amint megvan, már nem érdekes. Mert épp munkát keresel. Ahogy régen mennyire fontos volt egy jó év végi bizonyítvány a gimiben, annyira nincs jelentősége mostmár.
ReplyDeleteNa jó, túl sokat beszéltem és okoskodtam.
Gommene.
Csilla
Csillum!! Köszönöm a sok szép tanácsot!! *.*
ReplyDeleteLehet, hogy kicsit rosszul fogalmaztam. xD Én nem akarom megváltani a világot, és egyáltalán nem is érzem úgy, hogy én ezt meg tudnám tenni. Csak engem már azért lenéznek az emberek, mert kb. 16 évesnek nézek ki. Tudom, hogy nem kéne, hogy ezzel foglalkozzak, de egyszerűen az az érzés, amikor úgy néznek rád, mintha egy undorító lény lennél... kiráz az emberektől a hideg. :S
Azt is tudom, hogy Japán nem a menyország. Lehet, mindig túlzásba esek amikor Japánról írok, pedig nagyon is tudom, hogy ott is vannak ilyen emberek, ott is vannak bűnözések, rablások stb. Azért ennyire nem vagyok elszállva magamtól. :)) Csak én úgy érzem, ott valahogy más lesz az életem, és ott inkább azért fognak megnézni, mert európai vagyok, és nem azért, mert egy nyomorék gyerek.
Azzal viszont nem tudom mi van, hogy számomra a siker az fontosabb, mint egy normális családi élet. Itt már szerintem agyi problémák vannak. xD De nekem tényleg fontos, hogy az emberek pozitív véleménnyel legyenek rólam, és nem kell, hogy a világ, vagy fél Japán gondolja ezt, nekem az is elég, ha a családom, rokonok, valamint közeli barátaim gondolják így. De én úgy érzem, ehhez is el kell érnem egy bizonyos szintet, hogy a szemükben egy fény legyek.
Nagyon korrekt, amiket írtál!! Nagyon tetszett!! *.* Hogy segítsek másokon, ha tudok, ill "ha egy kicsit is változtatni tudsz rajta... Már példakép vagy." Csak nálam ez alapvető dolog. ^^ Ez számomra annyira természetes és fontos, hogy segítőkész legyek, hogy a barátaim mindig számíthassanak rám. De ettől sajnos nem leszek senki példaképe. x) Igen, tudom, hogy a szeretet és bizalom sokkal fontosabb, mint példaképnek lenni, de mivel nekem ezek a dolgok természetesek, így egyel fentebb akarok kerülni a létrán és menni fel...!! Többet akarok elérni!! És ha sikerül, lehet, hogy egyre több és több embert tudok boldoggá tenni!! *O*
Azt is tudom, hiába érzek így, nem fog úgy menni (egyből), ahogy én akarom. :) Lehet a végén akkor leszek a legboldogabb, ha már a pult mögé beállhatok kávét felszogálni... ki tudja, milyen nehéz életem lesz. Én csak ragaszkodom a vágyaimhoz, mert imádok álmodozni, és olyan jó érzés, mikor van egy kitűzött cél. *.*
De mennyivel más lenne a világ, ha olyan emberekkel lenne teli, mint amilyen Te is vagy... *.* Minden ember tanulhatna tőled!! *_~ Kitüntetést is kaphatnál bölcsességedért!! ;p Haha puszillak!! ^3^