Hosszú napok

Ez a hónap, teli zh-kal, vizsgákkal, tanulni kell, közbe dolgoznom is... elég kimerítő, fárasztó. Tudom, ennek a hétnek még nincs vége, de a hétfőtől máig olyan volt, mintha egy év telt volna el. Olyan lassan telik az idő, annak ellenére, hogy mennyi mindent kell csinálni egy nap.
Jó volt sírni a vonaton... (y) :S Ez történt ma, teljesen ki voltam borulva. Előttem ült egy pár, és a pasi egyfolytában a csaj felé fordította a fejét, meg nyalták egymást össze-vissza. Annyira felidegesített, hogy egyfolytában, még ha el is fordítottam a fejem oldalra, a szemem sarkában megjelent a hapsi feje. :@ Annyira felidegesedtem, hogy már ökölben szorítottam a kezem, hogy ne verjem szét az előttem levő ülés hátulját, ahol a csaj ült. Annyira irritálnak a körülöttem lévő emberek, hogy az már hihetetlen. Bezzeg ha egy ázsiait látok, akkor meg nem tudom levenni a molyost a számról... Bárcsak Japánban lehetnék most...
Amúgy reggel is majdnem sírtam a vonaton, de akkor meg a meghatódottságtól vagy mitől. xD Ugye zenét hallgattam, és annyira elérzékenyülök egy japán, (mély) férfi hangtól, hogy kicsordul a könnyem. :$ Nem tudom miért.. xD De amikor ilyen van, úgy érzem, hogy ha egy ilyen pasival lehetnék együtt, nem is kéne nekem semmi más, hogy szeressen, hogy megérintsen, csak énekeljen nekem... annyira boldoggá tenne! Semmi más nem kéne az életben. ♡

Hogy pontosabb legyek, ezt a számot hallgattam, amitől majdnem bőgtem. xD Akik éneklik: Fukuyama Jun [福山 潤], Shimono Hiro　[下野 紘], Yonaga Tsubasa [代永 翼], Horie Kazuma [堀江 一眞]. ♡♡♡♡ Egyik hangja jobb, mint a másiké ahhhhhhh~~~~