Először is, hogy mi történt hétvégén: Szombaton kb. egész nap táncoltam, vagyis táncot tanultam. :D Suzumiya Haruhi no Yuuutsu ending dance. Be is linkelem: http://www.youtube.com/watch?v=4b6SSNuWkd0 Aki szeret táncolni, az megpróbálkozhat ezzel, vagy esetleg aki kedvet kapott hozzá, de egyedül unalmas vagy nehéz, az szóljon, beszéljünk meg egy időpontot és táncoljunk együtt! :D
Vasárnap... hmm... találtam egy olyan animét, ami annyira édes és motiváló számomra!!! *_* A címe: Canvas 2 ~Niji Iro no Sketch~. Csak az a baj, hogy angol felirattal nézem, mert nincs hozzá magyar. xP Ettől az animétől annyira kedvet kaptam sok mindenhez, hogy esténként le se tudom hunyni a szemem, televan a fejem mindenféle gondolattal. ^.^ Ez egy romantikus anime, pont olyan fajta, ami a kedvenceim közé tartozik. *^^* Az anime nézése közben arra is rájöttem, hogy milyen pasi kéne nekem... XD Komolyra fordítva a szót... azon gondolkoztam, hogy talán nekem nincs is szükségem szerelemre. Nekem egy olyasvalakire van szükségem, aki megért. Egyszer se kell mondania, hogy "szeretlek", vagy ehhez hasonlóak, nem is várnék el tőle semmit, csak megértést és bizalmat. Egy normális pár kapcsolata: együtt vannak, együtt esznek, moziba mennek, sétálnak, vásárolnak, szórakoznak, este együtt alszanak és xxx stb. stb. Reggel felkelnek, xxx, reggeliznek, vásárolnak, szórakozni mennek, este alvás, xxx stb stb. Ez valahogy... talán nem nekem való. Engem sokkal jobban érdekelnek a "rejtett érzések", vagy inkább úgy mondanám, hogy az elszakíthatatlan kötelék két ember között semmiféle túlbuzgó érzelmek nélkül. Nekem bőven elég lenne együtt lenni, akár együtt élni egy olyan emberrel, aki nem a szerelmem, de mégis szeretünk együtt lenni (bár csak találunk valami vonzót egymásban). Függetlenek vagyunk egymástól, de megvan mindkettőnkben a bizalom egymás iránt, mindent megbeszélünk, mondhatni... mégis függünk egymástól, de akaratunktól függetlenül. Szóval úgy érzem, mintha a lelki társamat keresném...
Például a Canvas 2-ben van egy olyan aranyos rész. *_* Azt tudni kell, hogy egy fiú és egy lány együtt élnek, csak ők ketten egy házban. (Igaz unokatestvérek, de ez most nem fontos). A lány szereti a fiút, de a fiú úgy szereti őt, mintha a húga lenne. Volt egy olyan szitu benne, hogy este volt, a fiú már az ágyában feküdt (külön szobájuk van), ám a lány átszökött a fiú ágyába, mögé feküdt és átkarolta. Persze a fiú reakciója "Már megint mit keresel itt? :P" vagy ehhez hasonló, de aztán hirtelen megfordult, és nagyon közel került az arcuk egymáshoz. Erre meg a lány arca full vörös lett, és rögtön ki is ugrott az ágyból, visszarohant a szobájába, közbe a szíve majd kiugrott a helyéről. Olyan aranyos volt... x3~ Nos, teljesen megértem a lány érzéseit, igaz ő szerelmes, de nekem meg pont az ilyen szituk jönnek be, sokkal jobban, mintha van egy párom és minden nap ugyanazokat csináljuk, még ha változatos, de akkor is. :P A rejtett érzések alatt azt értettem, hogy vonzódsz hozzá, de mégsem kezelheted őt úgy, mintha a szerelmed, párod lenne. Ez teszi igazán izgalmassá mindennapjaidat!! x3 Akár egy mozdulat, akár egy szép szó, minden meglepetés!!! Fufufu.... x3~~~ Huhh ebbe jó belemerültem. XD *piros arc*
Ez már egy hosszú bejegyzés, és a máról még nem is írtam semmit. XD Sajnos este nagyon rosszul aludtam, vagyis nem is aludtam szinte semmit (állandó allergia, orrfolyás, ami a torkomon megy le, és a gyomrom kikészül ettől), így reggel úgy néztem ki, mint aki a földből jött ki. =.=;; A suliban már helyrerázódtam, jó volt kikapcsolódni és nevetgélni a csoporttársaimmal. ^^ A japán óra meg~ hihetetlenül jó volt!!!! *________* Az első két órában tanultunk, a harmadikban meg sensei mutatta be nekünk a kimonót, sőt, még fel is próbálhattuk, pontosabban rajtunk mutatta be!! :D Kyaaaaaa~~~ Annyira boldog voltam!!! *O* Miután felöltöztetett Hiroko sensei, abban maradtunk, és még készítettünk érdekes dolgokat, mint pl. táskát furoshikiből, azaz kendőből. :D Vagy régebben az ajándékot, pl. egy üveg bort is furoshikibe tekerték be gyönyörűen. *_* Erről pont készítettem is egy képet, de érjétek be kólás üveggel! XD Kimonós képek is vannak, de azt a japános csoporttársam készítette, szóval később, ha majd elküldte nekem, feltöltöm azokat is ide. ^____^
Vasárnap... hmm... találtam egy olyan animét, ami annyira édes és motiváló számomra!!! *_* A címe: Canvas 2 ~Niji Iro no Sketch~. Csak az a baj, hogy angol felirattal nézem, mert nincs hozzá magyar. xP Ettől az animétől annyira kedvet kaptam sok mindenhez, hogy esténként le se tudom hunyni a szemem, televan a fejem mindenféle gondolattal. ^.^ Ez egy romantikus anime, pont olyan fajta, ami a kedvenceim közé tartozik. *^^* Az anime nézése közben arra is rájöttem, hogy milyen pasi kéne nekem... XD Komolyra fordítva a szót... azon gondolkoztam, hogy talán nekem nincs is szükségem szerelemre. Nekem egy olyasvalakire van szükségem, aki megért. Egyszer se kell mondania, hogy "szeretlek", vagy ehhez hasonlóak, nem is várnék el tőle semmit, csak megértést és bizalmat. Egy normális pár kapcsolata: együtt vannak, együtt esznek, moziba mennek, sétálnak, vásárolnak, szórakoznak, este együtt alszanak és xxx stb. stb. Reggel felkelnek, xxx, reggeliznek, vásárolnak, szórakozni mennek, este alvás, xxx stb stb. Ez valahogy... talán nem nekem való. Engem sokkal jobban érdekelnek a "rejtett érzések", vagy inkább úgy mondanám, hogy az elszakíthatatlan kötelék két ember között semmiféle túlbuzgó érzelmek nélkül. Nekem bőven elég lenne együtt lenni, akár együtt élni egy olyan emberrel, aki nem a szerelmem, de mégis szeretünk együtt lenni (bár csak találunk valami vonzót egymásban). Függetlenek vagyunk egymástól, de megvan mindkettőnkben a bizalom egymás iránt, mindent megbeszélünk, mondhatni... mégis függünk egymástól, de akaratunktól függetlenül. Szóval úgy érzem, mintha a lelki társamat keresném...
Például a Canvas 2-ben van egy olyan aranyos rész. *_* Azt tudni kell, hogy egy fiú és egy lány együtt élnek, csak ők ketten egy házban. (Igaz unokatestvérek, de ez most nem fontos). A lány szereti a fiút, de a fiú úgy szereti őt, mintha a húga lenne. Volt egy olyan szitu benne, hogy este volt, a fiú már az ágyában feküdt (külön szobájuk van), ám a lány átszökött a fiú ágyába, mögé feküdt és átkarolta. Persze a fiú reakciója "Már megint mit keresel itt? :P" vagy ehhez hasonló, de aztán hirtelen megfordult, és nagyon közel került az arcuk egymáshoz. Erre meg a lány arca full vörös lett, és rögtön ki is ugrott az ágyból, visszarohant a szobájába, közbe a szíve majd kiugrott a helyéről. Olyan aranyos volt... x3~ Nos, teljesen megértem a lány érzéseit, igaz ő szerelmes, de nekem meg pont az ilyen szituk jönnek be, sokkal jobban, mintha van egy párom és minden nap ugyanazokat csináljuk, még ha változatos, de akkor is. :P A rejtett érzések alatt azt értettem, hogy vonzódsz hozzá, de mégsem kezelheted őt úgy, mintha a szerelmed, párod lenne. Ez teszi igazán izgalmassá mindennapjaidat!! x3 Akár egy mozdulat, akár egy szép szó, minden meglepetés!!! Fufufu.... x3~~~ Huhh ebbe jó belemerültem. XD *piros arc*
Ez már egy hosszú bejegyzés, és a máról még nem is írtam semmit. XD Sajnos este nagyon rosszul aludtam, vagyis nem is aludtam szinte semmit (állandó allergia, orrfolyás, ami a torkomon megy le, és a gyomrom kikészül ettől), így reggel úgy néztem ki, mint aki a földből jött ki. =.=;; A suliban már helyrerázódtam, jó volt kikapcsolódni és nevetgélni a csoporttársaimmal. ^^ A japán óra meg~ hihetetlenül jó volt!!!! *________* Az első két órában tanultunk, a harmadikban meg sensei mutatta be nekünk a kimonót, sőt, még fel is próbálhattuk, pontosabban rajtunk mutatta be!! :D Kyaaaaaa~~~ Annyira boldog voltam!!! *O* Miután felöltöztetett Hiroko sensei, abban maradtunk, és még készítettünk érdekes dolgokat, mint pl. táskát furoshikiből, azaz kendőből. :D Vagy régebben az ajándékot, pl. egy üveg bort is furoshikibe tekerték be gyönyörűen. *_* Erről pont készítettem is egy képet, de érjétek be kólás üveggel! XD Kimonós képek is vannak, de azt a japános csoporttársam készítette, szóval később, ha majd elküldte nekem, feltöltöm azokat is ide. ^____^
No comments:
Post a Comment