Good days are following bad days

Tegnap annyira rossz napom volt, hogy még az életkedvemet is elment. Szeretet, szerelem, barátság, család, álom... ilyenkor ezek mind eltűnnek a szemem előtt. Mindössze csak pár fogalmat jelentenek számomra. Amikor így érzek, akkor nem tényleg nem érdekel semmi. Pl. a zebrán is halál nyugodtan át tudok menni és úgy vagyok vele, hogyha jön egy kocsi vagy megáll, vagy nem. Kit érdekel?! Engem ugyan nem... Talán egy emberben reménykedem még, aki nem üvölti le a fejem, amikor idegbeteg vagyok, hanem próbál megérteni (és tudja, hogy nem könnyű!). Szerencsére nyugodt természetű, és az életbe nem is ismerek mást, aki nyugodt természetű lenne. Viszont a napokban most nem tudok vele beszélni, mert elutazott, és csak a jövő héten jön vissza. :c Pedig nagyon nagy szükségem lett volna rá tegnap, ha már más le se szarja a fejem... na de mind1, ennyit a tegnapi napról.
A mai napom úgy kezdődött, hogy áhh már nem érdekel semmi, szóval hasonlóakat érzek, mint tegnap. Nincs kedvem semmihez, csak egyedül szeretnék lenni itthon, ami persze lehetetlen... Jó lenne eltűnni a húsvéti napokban is, az is csak idegesít és egyáltalán nem szeretem. -_-;